Emberek, tárgyak, történetek
2021. február 25-én Facebook-üzenetben keresett meg a Felsőcsernátonban élő Kész Mária azzal a kérdéssel, hogy befogadunk-e a múzeumba néhány, a pusztulás határán lévő méhkaptárt. Akkor még nem tudtunk semmit a tárgyak eredetéről, de örömmel mondtuk, hozza el, természetesen befogadjuk. Két alkalommal, saját autójukkal szállította el hozzánk a kaptárokat, és már az első találkozáskor kiderült, hogy azok családi öröksége részei, szülei méhészkedtek Bélafalván, pontosabban édesanyja, Kiss Irma volt a méhész, férje, Kiss Tamás készítette minta alapján, saját szerszámaival, önerőből a méhlakásokat. A Beporzók Napjára készülve különösen megörültünk az adománynak, a múzeum faragóműhelyében Haszmann Lajos (Tóni), Haszmann László és édesapjuk, Haszmann Alajos neki is láttak a megmenthető kaptárok felújításának. A felülről nyíló hét kaptárból öt darabot sikerült megmenteni, talpat ácsoltak nekik, és hamar meg is találtuk helyüket a múzeumkertben. Immár felújítva, szépen kiegészítik a méhészeti kiállításunkat. Mindig is érdekelt egy-egy tárgy fizikai voltán túl az a személyes történet, ami a készítőjéhez, használójához kapcsolódik. Többször is beszélgettem erről Marikával, aki 81 éves édesanyját alaposan kifaggatta, és ebből a felsőháromszéki méhészmúlt egyik szép története kerekedett ki. Szüleim 1973-ban két családdal kezdték a méhészkedést, meséli Marika, amelyeket ajándékba kaptak Esztelnekről, egy onnan elköltözött családtól. Ezután egy csángó családtól kapott édesanyám egy család méhet, ezeket gyakorlatilag az éhhaláltól mentette meg. Annak a családnak nem volt lehetősége gondozni a méheket, nagyon legyengültek, édesanyám cukorsziruppal etette, és megmentette őket. Nagyon szorgalmasok voltak, felerősödtek. Azt is megtudtuk, hogy Irma néni az esztelneki Könczei Jóska bácsitól (Könczei József mérnök-tanár) kapott méhészeti szakirodalmat, hasznos tanácsokat, biztatást ahhoz, hogy szakszerűen tudja folytatni a méhészkedést, míg 1980-ra hetven családra gyarapodott a méhállományuk. Férje pavilont épített a méheknek, Bölöni Béla kovásznai méhész pavilonja alapján. Ez egy 48 családot befogadó, kerekeken guruló szerkezet, vontatható utánfutó volt, s „így kezdtünk el, fiam, vándorolni”, idézte Irma néni szavait a lánya. Ekkor már csatlakoztak a sepsiszentgyörgyi méhészegylethez, a vándoroltatáshoz már engedélyek kellettek, kvóta volt, szervezettebb keretek között folytatták a méhészkedést mindaddig, míg 1988-ban eladtak húsz család méhet, majd az állományt egy méhrablás is megtizedelte. Nagyobb változást az 1989-es fordulat hozott az ő életükbe is, amikor a családi földek visszaszerzése átalakította sok ember, így az ő életformájukat is, elkezdtek gazdálkodni. A méhészkedés így egy kicsit háttérbe szorult, csupán 3-5 méhcsaláddal foglalkoztak tovább. Irma néni nagy álma az, hogy unokája, Enikő megszereti és folytatni fogja „ezt a szép mesterséget”, a méhészkedést. Adományukat hálásan köszönjük, megőrizzük, szívesen bemutatjuk a múzeumba érkezőknek!
A csernátoni Haszmann Pál Múzeum, magyarországi múzeumi felhíváshoz kapcsolódva, 2021-ben is csatlakozott a Beporzók Napjához.
Ez alkalomból virtuális rajzversenyt hirdettünk Csernáton község iskolásainak két korcsoportban, előkészítő osztály – 4. osztályosok és 5–8. osztályosok számára, a múzeum méhészeti gyűjteményéhez kapcsolódva.
Köszönjük szépen a beérkezett hetven csodálatos munkát elsősorban a diákoknak, de külön köszönet jár Haszmann Júlia Réka rajztanárnőnek, Rákossy Szidónia, Takács Orsolya és Pakó István tanítóknak, akik tanóra keretében foglalkoztak a beporzókkal, és a tanítványaik remek kis alkotásait beküldték nekünk. Emellett köszönet azoknak a szülőknek, nevelőknek, akik támogatták és benevezték gyerekeik munkáit rajzversenyünkbe.
Minden pályázó könyvjutalomban részesül, illetve részt vehet egyénileg vagy osztályával egy tetszőlegesen választott múzeumi tevékenységen ebben a tanévben. A beküldött rajzokat pedig június 1-én, gyermeknapon, a múzeum méhészeti kiállításán, nagyméretű pannókon állítjuk ki.
Arra kérünk, a munkáitokat juttassátok el a rajztanárnőnek vagy a tanítóknak, hogy beszkennelhessük a kiállításhoz. Utána mindenkinek visszajuttatjuk a rajzát.
Comments