Muzeul a fost amenajat în conacul lui DAMOKOS Gyula, respectiv în parcul şi grădina ce îl înconjoară. Conacul a fost clădit între secolele 17–19., primindu-şi înfăţişarea neoclasicistă în 1831.

 Terenul de mai mult de două hectare şi conacul cu multe încăperi ofereau o posibilitate unică pentru înfiinţarea unui muzeu etnografic în aer liber. Instituţia şi-a deschis porţile publicului la 25 februarie 1973.

 Pedagogul HASZMANN Pál (1902–1977) şi soţia lui, CSEH Ida (1909–2003) au oferit colecţia lor privată comunităţii maghiaro-secuieşti cu scopul înfiinţării muzeului. Visul lor de mai multe decenii, acela de a înfiinţa un muzeu, s-a împlinit mulţumită susţinătorilor şi a multor oameni entuziaşti. Munca lor este continuată de fiii lor şi de familiile acestora.  Muzeul şi-a primit numele în 1999 după fondatorul său.

 Caracterul de muzeu etnografic în aer liber îi este conferit de casele şi de porţile secuieşti, de moara de apă, de clădirile tipice ale arhitecturii populare secuieşti – toate mutate în grădina Muzeului „Haszmann Pál”.   Prezentarea trecutului apiculturii din regiune reprezintă în sine o colecţie valoroasă, fiind o atracţie interesantă a muzeului în aer liber. Vestigiile patrimoniului construit, stâlpii funerari din lemn sculptat, crucile, pietrele funerare reflectă imaginea originală a cimitirelor secuieşti din regiunea noastră.

 Expoziţia permanentă prezintă istoria culturală a regiunii şi a satului. Viaţa şi activitatea personalităţilor marcante din zonă constituie, de asemenea, o parte semnificativă şi instructivă a colecţiei. În curtea muzeului sunt expuse busturile lui BOD Péter şi VÉGH Antal, renumiţi fii ai Cernatului.

 Una dintre cele mai valoroase colecţii ale muzeului etnografic în aer liber este expoziţia de maşini şi de unelte agricole vechi, ce au menirea de a prezenta trecutul, vestigiile materiale şi spirituale ale gospodăritului. Colecţia cuprinde maşini cu aburi, garnituri de treierat, tractoare, utilaje motrice, maşini pentru cultivarea pământului, respectiv numeroase unelte agricole unice, de epocă.

 În pivniţa boltită a conacului Damokos, care datează din evul mediu târziu, a fost amenajată expoziţia decicată artei maghiare a fontei, aşa-numitul „muzeu de sobe”. Aceasta include nu doar sobe de fontă, ci şi obiecte decorative, „minuni din fontă” artistice şi alte obiecte de uz casnic, legate de religie şi de cultura funerară. Obiectele cele mai vechi datează din secolele 17–18., marea lor majoritate provenind din secolul al 19-lea, din epoca de aur a fontei, din cele mai renumite turnătorii transilvănene.

 Expoziţia de istoria tehnicii, a radioreceptoarelor este, de asemenea, o colecţie valoroasă a muzeului. Printre aparatele cele mai vechi se regăsesc radiourile cu detector cu galenă, dotate cu căşti. Printre numeroasele receptoare pot fi admirate şi aparate de înregistrare, respectiv de redare a sunetului, telefoane, gramofoane şi patefoane de epocă, datând cu începere din anii 1920–1930 şi până în zilele noastre. S-a reuşit punerea în funcţiune a mai mult de optzeci la sută din aceste aparate, care, spre bucuria vizitatorilor, pot fi şi ascultate, auzite.

 În spaţiul fizic şi spiritual al muzeului funcţionează şi Universitatea Populară din Cernat, care, de asemenea, aşteaptă şi primeşte din aprilie până în octombrie, sute de tineri dornici să cunoască şi să însuşească meşteşugurile tradiţionale: sculptatul în lemn, pictatul mobilei, pâslăritul, torsul şi ţesutul, dulgheritul, tâmplăria, meseria de rotar, precum şi arta fierăritului, construirea şi sculptarea porţilor secuieşti etc.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A múzeumról

​

 Haszmann Pál (1902–1977) pedagógus és Haszmann Pálné Cseh Ida (1909–2003) magángyűjteményüket ajánlották fel a közösségnek múzeumalapítás céljából. Sok támogató segítségével válhatott valóra több évtizedes múzeumteremtő álmuk. Munkájukat fiaik és azok családjai viszik tovább.

​

 Az intézmény a Damokos Gyula-kúriában és annak parkjában, illetve kertjében kapott helyet. A kúria az 1950–1970-es években teljesen elhanyagolva, állagában leromolva, „gazdátlanul” élte végnapjait, amikor múzeumlétesítés céljára az akkori állami és helyi vezetők kijelölték és átadták. A 17–19. században épült udvarház neoklasszicista külsejét 1831-ben nyerte el.

 

 A több mint kéthektáros terület és a többszobás épület lehetőséget teremtett a múzeum (skanzen) létrehozására, mely 1973. február 25-én nyitotta meg kapuját a Székely Nemzeti Múzeum külső részlegeként. A fenti időponthoz kötődik a Csernátoni Népfőiskola és a Csernátoni Bod Péter Közművelődési Egyesület alapítása is.

​

 A múzeum 1999-től viseli alapítója nevét.

​

 A Haszmann Pál Múzeum kertjébe áttelepített székely házak, székelykapuk, vízimalom, a háromszéki népi építészeti örökség egy-egy jellegzetes típusa adja a skanzen jelleget. A vidék méhészkedési múltjának bemutatása külön is érdekes és gazdag gyűjteménye a szabadtéri múzeumnak. Az épített örökség emlékei, kopjafákkal, keresztekkel, sírkövekkel a vidék székely temetőképének eredeti arculatát tükrözik.

​

 A gyűjtemény fontos részét képezi a község és vidék művelődéstörténetét, illetve nevezetes személyeinek életét, munkásságát bemutató alapkiállítás. A múzeum udvarán Csernáton nagy szülöttjeinek, Bod Péternek és Végh Antalnak a mellszobrai állnak.

​

 A skanzen Erdély-szerte egyedülálló gyűjteménye a régi mezőgazdasági szerszám- és gépgyűjtemény, amely Háromszék gazdálkodásának múltját, tárgyi és szellemi anyagát mutatja be: korabeli gőzgépeket, cséplőgarnitúrákat, traktorokat, motorikus erőgépeket, talajművelő gépeket, valamint jó néhány egyedi mezőgazdasági szerszámot.

​

 A Damokos-kúria későközépkori, boltíves pincéjében kapott helyet a vidék öntöttvasművességét bemutató „kályhamúzeum”, melynek legrégebbi darabjai a 17–18. századból valók, többségük a 19. századból, a magyar öntöttvasművesség fénykorából, Erdély hírneves öntőgyáraiból valók.

​

 A múzeumban 2004-ben nyitották meg a technikatörténeti tárgyakat felvonultató „rádiós” kiállítást. Legkorábbi készülékek közé tartoznak a kristálydetektoros, fülhallgatós rádiók. A vevőkészülékek sokasága mellett a hangrögzítő, hangvisszaadó készülékek, korabeli telefonok, gramofonok, patefonok is helyet kaptak az 1920-as, 1930-as évektől kezdődően egészen napjainkig. A gyűjteménynek több mint nyolcvan százalékát sikerült ismét működőképessé tenni, azokat meg is szólaltatják a látogatóknak.

​

 A múzeummal párhuzamosan működik a Csernátoni Népfőiskola, amely áprilistól októberig fogadja a hagyományos mesterségek – fafaragás, bútorfestés, nemezelés, fonásszövés, ács, asztalos mesterségek, művészi kovácsolás, székelykapu-építés, faragás stb. – megismerésének igényével és e lehetőséggel élni kívánó alkotók százait.

​

​

​

​

​

​

​

​

Expoziții

 

https://www.youtube.com/watch?v=k3q_sY-lM-s

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​